PIROSKA MEGTÉRÉSE
Gyere, ne félj, nővérkénk, nem szidunk össze
téged.
Hogy megváltozott minden, de hogy! Te nem találod?
Ha tudnád, hogy milyen sok bajt hozott ránk az
élet!
Mamánk, szegény, beteg lett, többé már
sose látod...
A kicsik hiányoltak téged, a többiek meg
megkerült nővérükként csöndben
visszafogadnak,
itt maradhatsz, örvendhetsz a régi szeretetnek,
egy helyet az asztalunknál mindig találsz magadnak.
Maradj itt, a körünkben. Nyomorult vagy és szenvedsz.
Nem teszünk szemrehányást: soha egy szavunk sem lesz
arról, hogy miért vágtál vakon a
nagyvilágnak;
mindig szerettünk téged, s tudod, milyen rajongva;
aznap, emlékszel még? rossz előérzetem
támadt...
Bár el se mentél volna!...
Evaristo Carriego
Orbán Ottó fordítása