MELYBEN A SZERELEM TERMÉSZETÉRŐL VALLOTT VÉLEMÉNYÉT MÉG ÉLÉNKEBB ELEGANCIÁVAL FEJTI KI

Feliciano imád, én utálom,
Lisardo rám se néz, én istenítem;
azért sírok, ki sosem volt a hívem,
ki értem könnyezik, azt ki nem állom;

ki mindenemből kiforgat: barátom,
a bőkezűt koldusbothoz segítem,
dicsőítőmet semminek tekintem,
ki megvet, mindenem annak ajánlom.

Ha a sérthetetlent halálra sértem,
a sértődött a sebet visszaadja,
így szüntelen növekszik szenvedésem,

mert engem gyötör mindkettő haragja:
ez olyat kér, amit nem bírok én sem,
az meg csekély kérésem megtagadja.